Éva a Balaton-felvidéki Mária Út második szakaszán tartott velünk, a Zánka melletti Hegyestűtől Tapolcán át Sümegig. Megkérdeztük, hogyan élte meg a gyalogos zarándoklatot.
– Milyen indíttatásból vágott neki az Útnak?
– Szerettem volna egy zarándokútra elindulni ezért keresgéltem az interneten és találtam rá Önökre. Döntésemet még befolyásolta a Balaton-felvidék megismerésének lehetősége. Előrebocsátom, hogy minden elképzelésemet felülmúlta a zarándoklat.
– Volt-e előtte, ami vagy aki visszatartotta, félelmet keltett Önben az Úttal kapcsolatban?
– Idős korom (68 év), valamint egészségi állapotom, de erre megfelelő biztatást, és az út során megfelelő figyelmet kaptam.
– A szervezéssel kapcsolatban van-e valamilyen észrevétele?
– Remek szervezés volt!
– Használta-e az elkészített lelki gondolatébresztő füzetet? Miért?
– Nem használtam, az út elején még tele voltam az otthoni gondjaimmal, a második naptól kezdve pedig, illetve már az első nap második felében különös kegyelmet kaptam a jó Istentől, minden elsimult, könnyűvé vált. Ezt meg kell élni, nehéz szavakba önteni.
– Mi volt a legszebb dolog a zarándokút alatt az Ön számára?
– Amikor egyedül mentem az erdőben, minden félelemérzet nélkül, velem volt a Szűzanya, és rövid idő után egy kőkereszt előtt állhattam.
– Mi volt a legnehezebb dolog az Út során az Ön számára?
– Az emelkedők, de ezt sikerült Attila segítségével legyőzni.
– Melyik volt a legfárasztóbb szakasz?
– Aki velem volt, tudja, hogy időnként nyafogtam, de ki emlékszik már erre? Én nem, remélem társaim sem.
– Volt olyan nap, amit nagyon lazának, majdnem fölöslegesnek tartott?
– Ilyen nem volt.
– Elérte-e célját az úttal?
– Maximálisan.
– Tervezi-e újabb zarándokút megtételét?
– Igen-igen!
– Szeretne-e még valamit hozzátenni a fentiekhez?
– Igen, dr. Hernády Attila felkészültsége, ismerete, segítő készsége felülmúlhatatlan, ezer köszönet érte.
– Köszönjük szépen!