VimeoFacebook

„Geocsodák” a Balaton-felvidéken

Hegyes-tű

Akár ehhez hasonló mutatós lávaszökőkutakat is láthatnánk a Balaton-felvidéki Mária-utunkon, ha egy kicsit korábbra szerveztük volna ezt a zarándoklatot. Mindössze 8 millió évvel kellett volna korábban indulni ezért a látványért, igaz akkor egy kicsit veszélyesebb is lett volna az útvonal végigjárása. Izzó közetolvadékokat kellett volna kerülgetni, és szó sem lehetett volna arról, hogy a Hegyes-tű tetejére felmásszunk. És akkor a Balatont sem láthattuk volna, hiszen az – földtörténeti értelemben – nagyon fiatal, alig 20.000 éves.

Ezért inkább az idei évet választottuk zarándoklatunk időpontjául, hogy a Balatont is láthassuk, és azért a vulkánokból is valamit, ráadásul teljesen biztonságosan.

Második útszakaszunk kezdete – a Hegyes-tű – ugyanis egy kialudt vulkán. A kürtőjében a kitörések vége felé az izzó kőzet lávadugóként dermedt meg. A hűlés következtében zsugorodni és így repedezni kezdett; így alakult ki a ma is látható és oly jellemző négy-, öt-, és hatszögletű függőleges oszlopos forma.

De ha ez a vulkán kürtőjének belsejében volt, akkor hogyan láthatjuk?

Először is a szél és víz kezdte ki a hegyet: lepusztítva róla a homokot és egyéb kőzetet (tulajdonképpen magát a hegyet, a vulkánt), viszont a vulkáni bazalttal nem bírt. Ekkor jött az ember, aki már a bazalttal is megbírkózott és 1938–58-ig elbányászta a hegy felét. Így ma a vulkán kürtőjének közepét szemlélhetjük meg. És nem csak ezt: a hegy tetejéről csodálatos panoráma nyílik, ahonnan egész napi útszakaszunkat végigtekinthetjük.

A hegyről lejövet meg kipróbálhatjuk, hogy mekkora kőpiramist is tudunk építeni, ugyanis az egykori bányaudvaron ez az új divat kezd elharapódzni a látogatók között.

Szentbékkállai kőtenger

Mekkora követ bírsz felemelni? És megmozdítani? Egy öttonnás jöhet? Szentbékkállán akár erre is van lehetőség.

Szentbékkálla idilli, nyugodt kis falu a Káli-medencében, amely az utóbbi évszázadban ugyan súlyos lakosságcsökkenést élt meg, az elmúlt évtizedekben azonban igen felkapottá vált a városi élettől menekülők körében. (Ez az ingatlanárakon is meglátszik.)

De amiről a falu igazából nevezetes, az a kőtenger. Kisebb (asztal nagyságú), nagyobb (ház nagyságú) kövek hevernek mindenfelé elszórtan. A legnagyobb az ingókő, amelyet valóban meg is lehet mozdítani, bár ez csak a bátrabbaknak ajánlott. Ugyanis elég rémisztő, ahogy 3-5 méter magasságban megmozdul alattunk a talaj. Elég csak kimenni a szikla kinyúló végére, vagy egy kicsit hintázni egy másik sziklán. Egyedi élményben lehet részünk, és – bár kissé félelmetes – nem valószínű, hogy éppen a jelenlétünkben esne, mikor már évmilliók óta így áll (és előttünk jónéhány embertársunk megcsinálta már ugyanezt).

Beton a kőtengerben? Szerencsére nem, ugyanis ez nem beton, hanem a vulkáni működés miatt itt feltörő hévizek által összecementált homoküledék. Ebből van az összes kő, még ha ez nem is mindig szembetűnő.

Tags: , , , ,