Két nő: egyik idősebb, másik fiatalabb, egyik fővárosi, másik vidéki – és mindketten végigmentek a magyar Caminón. 2017 nyári Szent Jakab-zarándoklatunk után munkatársnőnk készített egy-egy villáminterjút velük.
Szidónia: Milyen indíttatásból vágtál neki az Útnak?
Fülei Edit: Elsősorban próbatétel, képes vagyok e ekkora utat megtenni. Szerettem volna kiszakadni a rohanó hétköznapokból, egyedül lenni, egy rövid időre magam mögött hagyni a problémákat és csak magammal, saját érzéseim foglalkozni, elmélyedni a gondolataimban.
Kovács Ágnes: Mivel a Spanyol El Caminót is meg szeretném majd csinálni, mindenképpen egy próbát szerettem volna tenni előtte. Bírom-e a korom miatt.
Szidónia: Volt-e előtte, ami vagy aki visszatartott, félelmet keltett benned az Úttal kapcsolatban?
Ágnes: Volt. Nem volt olyan ember, aki jött volna velem. Vidéki lakosként bátortalan voltam. És amikor megláttam a lehetőséget a Pannon Pilgrimmel, mégis belevágtam.
Edit: Mindenki támogatott, bár volt a családban olyan, aki nem értette miért akarok ennyit gyalogolni, mi ennek a lelki háttere! Alapvetően számomra szó szerint ajándék volt ez az út, mivel az anyagi részét három nagybátyám finanszírozta, illetve édesanyám.
Szidónia: A szervezéssel kapcsolatban van-e valamilyen észrevételed?
Edit: Tökéletes volt a szervezés, maximális volt Balázs odaadása!
Ágnes: Minden tökéletes volt, kicsit drágállom.
Szidónia: Használtad-e az elkészített lelki gondolatébresztő füzetet?
Edit: Ha jutott még rá erő/idő, használtam! Nagyon jó ötletnek tartom, szerettem elolvasgatni az aznapi gondolatokat! Pozitív löketet adott az út során!
Ágnes: Csak az elején használtam, utána már túl fáradt voltam hozzá. Nem minden este olvastam bele, a vacsora, a mosás elvette az időt.
Szidónia: Mi volt a legszebb dolog a 11 nap alatt számodra?
Ágnes: Mindenképpen Magyarország szépsége. Végig.
Edit: Rengeteg élménnyel gazdagodtam! Nem is tudom melyik a legszebb! Talán volt egy gyönyörű pillanat, amikor ott álltam a búzamező mellett, szemet gyönyörködtető volt a táj, sütött a nap, közeledtünk Mocsa felé és elhittem, hogy tényleg ott vagyok! Éreztem, hogy a csend nem üres…
Szidónia: Mi volt a legnehezebb dolog számodra az Út során?
Edit: Nem volt ilyen! Előfordult, hogy fájt a lábam, elő jöttek vízhólyagok, de ez hozzá tartozik egy ilyen úthoz! Olyankor mindig arra gondoltam, miért csinálom!
Ágnes: A 30 km-es szakaszok és a meleg.
Szidónia: Melyik volt a legfárasztóbb szakasz számodra?
Edit: A 2. nap, Zsámbék előtti szakasz a napraforgók között! Úgy éreztem, sosem érünk oda!
Ágnes: Ászár–Pannonhalma.
Szidónia: Volt olyan nap, amit nagyon lazának, majdnem fölöslegesnek tartottál?
Ágnes: Nem volt, kellett laza nap is (Győr).
Edit: Nekem nem volt ilyen! Bár a Győrbe való megérkezés számomra sokkoló volt, azt a szakaszt szívesen kihagytam volna! 🙂
Szidónia: Elérted-e a célod az úttal?
Edit: Abszolút! Teljesen feltöltődtem minden szempontból! Mindenki, akivel találkozom, észreveszi rajtam a változást! Sikerült magamban tisztázni a bennem rejlő kérdéseket, választ kaptam az elmúlt évek történéseire és tudom mi az amire szükségem van, és mi az amit ki kell iktatnom az életemből.
Ágnes: Elértem, nagyon jó megtapasztalás volt, mit vittem feleslegesen és mit kellett volna inkább vinnem.
Szidónia: Tervezed-e a további zarándoklatok megtételét itthon vagy külföldön?
Ágnes: Tervezem, de még nincs konkrét.
Edit: Feltétlenül! Alig várom, hogy újra elinduljak!
Szidónia: Bármilyen egyéb észrevétel, tanács, meglátás?
Ágnes: Én mindennel elégedett voltam.
Edit: Lehet, hogy egyszerűbb szállásokkal lehetne a költségeken csökkenteni. De egyébként szuper helyeken aludtunk, imádtam Tatán a tóra néző erkélyt, és Pannonhalmán az apátságra néző teraszunkat!
Még egyszer mindent köszönök! Azt hiszem, ezt nem tudom elégszer elmondani!
Az első fénykép Edit, a második Ágnes alkotása