Olaszországba többnyire valamilyen „gyors” módon jutunk el: repülőgéppel, autóval, busszal. Sokat látunk, de felületesen. „Lassan járj, tovább érsz” – gyalogosan van időnk.
- Van időnk elmerülni a mediterrán tájban, van időnk elbeszélgetni a helyiekkel.
- Van időnk leülni egy ódon ciprusfa árnyékában, megállni egy apró templomnál, eldugott kolostornál amelyik talán semmilyen útikönyvben sem szerepel, mégis egy kincs.
- Van időnk önmagunkra.
- Van időnk megtapasztalni önnön testünket, érzékelésünket.
- Van időnk feltenni a Nagy Kérdéseket – és van időnk a Válaszok kiérlelésére.
- Van időnk arra, hogy jobb emberré váljunk.
- Volt ideje elolvasni ezt a szöveget? Görgessen lejjebb!
