Észak-Toszkána:
gyalogos zarándoklat a Via Francigenán Luccától Sienáig 
[rev_slider alias=”via-francigena-eszak-toszkana”]
- Időtartam: 8 nap (7 éjszaka)
- Dátum: 2019. április 26 (péntek)–május 3. (péntek)
- Gyalogos útvonal: Lucca – San Gimignano – Siena
- Távolság: kb. 137 km (~23 km/nap)
- Elhelyezés: zarándokszállásokon, vendégházakban
- Ellátás: reggeli, ebéd és három vacsora
- Ár: 259.000 Ft
- Érdeklődés itt: +36 70 55 40 169 (Babos Gábor)
A „napsütötte Toszkána” sokunk szívét megdobogtatja: hegytetőre épült ősi városkák (megannyi olasz film kulisszája), lankás domboldalak, ciprusfasorok és olajfaligetek – köztük eldugott templomok és kolostorok, megannyi alkalom az elcsöndesedésre, elmélkedésre.
Gyaloglás közben van időnk. Van időnk pihenni. Van időnk gyönyörködni a varázslatos olasz tájban, a dombokban, a ciprusokban. Van időnk megállni az ezredéves városkák főterén. És van időnk önmagunkra, van időnk kérdéseket feltenni, és a kérdéseinkre választ találni. És talán van időnk arra is, hogy meghalljuk azt, aki teremtett…
További információkért kattintson a bordó menüpontokra (↓), és nézze meg a lenyíló menüket:
Utunk, a Dél-Angliát Rómával összekötő ősi zarándokút, a Via Francigena Toszkána északi részén végigvezető szakasza.
Zarándoklatunk legszebb pontjai
- Pisa: a dóm, a keresztelőkápolna és a harangtorony, az ún. „ferde torony” (UNESCO világörökség)
- Lucca, a leghosszabb máig megmaradt középkori városfallal büszkélkedő város,
- San Miniato, a szarvasgombagyűjtés és a bőripar egyik középkori központja,
- a soktornyú San Gimignano, többek között Franco Zeffirelli Assisi Szent Ferenc filmjének díszlete (UNESCO világörökség),
- a fallal körülvett „falu” Monteriggioni, amelyet Dante is megénekelt az Isteni színjátékban,
- Siena belvárosa (UNESCO világörökség), és
- természetesen állandó „útitársunk” a toszkán táj.
Az utazási csomag, vagyis az út ára tartalmazza a következőket:
- Utazás repülőgéppel és vonattal
- Legfeljebb 20 kg feladott poggyász
- Szállás kolostorokban, zarándokszállásokon
- Olaszul jól beszélő, az országot ismerő, biztonságot nyújtó zarándoklatvezető
- Csomagszállítás
- Zarándokútlevél és elismerő oklevél
- Minden nap reggeli és szendvicsebéd, valamint három este vacsora
Az út ára nem terjed ki a következőkre
- Utazás az Ön otthona és a Budapest Liszt Ferenc Repülőtér („Ferihegyi repülőtér”) között
- Belépőjegyek (többek között a pisai székesegyházkomplexum ~20€)
- A többi vacsora
- Biztosítások (betegség-, baleset- és poggyászbiztosítás, valamint igény esetén útlemondási biztosítás)
Az út legalább 6 jelentkező esetén valósul meg.
1. nap: Budapest–Pisa–Lucca
Távolság: ~850 km | Emelkedés: ~10.000 m, lejtés: ~10.000 m
Repülőgépünk délben landol a pisai Galileo Galilei repülőtéren, ahonnan vonattal utazunk be a pisai főpályaudvarra. Innen – ha kedvünk tartja – elsétálunk a pisai dómhoz, ahol akár a híres ferde tornyot is megmászhatjuk. Miután kigyönyörködtük magunkat a korai reneszánsz egyik legtökéletesebb székesegyház-együttesében (templom + harangtorony + keresztelőkápolna), egy közeli vasútállomáson vonatra szállunk, és alig fél óra alatt elérkezünk a gyönyörű Luccába.
Elfoglaljuk egyszerű zarándokszállásunkat, majd vacsora után nézelődünk a girbe-gurba középkori utcácskákban.
2. nap: Lucca–Altopascio
Távolság: 18,5 km | Emelkedés: 52 m, lejtés: 62 m
Luccát a Porta Elisa kapun át hagyjuk el kelet felé, és egész nap ezt az irányt fogjuk követni. Első napunk jó bemelegítés lesz: nem túl nagy távolság teljesen sík terepen. A táj talán kevésbé lesz inspiráló, hiszen jórészt a 21. század Toszkánájával fogunk ismerkedni: szinte végig lakott területen vezet az utunk, hétköznapi falvakon, városokon keresztül.
Mai végállomásunk Altopascio, ahol az önkormányzat által fenntartott zarándokszálláson hajthatjuk nyugovóra fejünket.
3. nap: Altopascio–San Miniato
Távolság: 29 km | Emelkedés: 373 m, lejtés: 238 m
Ha az előző napunk könnyű volt, a mai annál kevésbé lesz az. Mivel majdnem harminc kilométer áll előttünk, viszonylag korán indulunk. Altopascióból kijőve eleinte műúton gyaloglunk majd egy óra alatt átkelünk egy kisebb dombságon. Ennek déli részén, Fucecchio mellett keresztezzük Firenze folyóját, az Arnót.
A folyó dél partján újabb néhány kilométert sűrűn lakott síkságon teszünk meg, majd – feltehetően már némileg fáradtan – felmászunk a csöpp, ám gyönyörű San Miniatóba, amely utunk első „igazi” képeslapra kívánkozó toszkán városkája.
Csomagjainkat letesszük a ferences kolostorban, s ha még nyitva találjuk, a dómban hálát adunk napi utunkért.
4. nap: San Miniato – Gambassi Terme
Távolság: 24 km | Emelkedés: 669 m, lejtés: 507 m
Közepesen nehéz nap elé nézünk: a távolság ugyan rövidebb, mint előző nap, cserébe viszonylag sok szintkülönbséget kell legyőznünk. San Miniatót magunk mögött hagyva egész napunk a toszkán dombok között fog telni: olajfaligetek, tanyák, elhagyott és működő kápolnák és templomok, és csönd, békesség.
Utunk során az egyetlen jelentős település úticélunk lesz (már amennyiben 5000 lakos jelentősnek mondható). A település – mint neve is mutatja – hőforrásairól híres, bár ezeket kipóbálni sajnos aligha lesz időnk.
Szállásunk a Sigerico érsekről (a Via Francigenát először lejegyző angol főpapról nevezett) zarándokszálláson lesz, amelyet egy ősi templomban rendeztek be a településtől északra
5. nap: Gambassi Terme – San Gimignano
Távolság: 13,5 km | Emelkedés: 453 m, lejtés: 443 m
Mai zarándoklásadagunk alig néhány óra: ha nem húzzuk az időt, akár már dél körül az UNESCO kulturális világörökségének részét képező San Gimignanóban lehetünk, ami utunk egyik fénypontja.
A városban egykor 72 torony volt, amelyek mind az őket birtokló nemes és kereskedőcsaládok hatalmát hirdették: már 1255-ben törvényt kellett hozni, hogy a városháza (egyébként 52 méteres) tornyánál senki ne merészeljen magasabbat építeni. A tornyok jó része a középkor végén elpusztult, 1580-ban már csak 25 darab volt belőlük, mára pedig 14 maradt. Ezek egészen egyedi sziluettet kölcsönöznek a dombtetőre épült városkának, ami közelről sem okoz csalódást. A várost (sok más toszkán településhez hasonlóan) a középkor végén elfoglalta Firenze, és attól kezdve elsúlytalanodott, a fejlődés gyakorlatilag megállt. A ma idelátogatók ezért hálásak, hiszen a városkép évszázadok óta jószerével semmit sem változott.
San Gimignanóba érve elfoglaljuk szállásunkat (amely vagy az ágostonosok kolostorában vagy a kőhajításnyira lévő Szent Jeromos kolostorban lesz), majd elmondunk egy hálaadó fohászt a káptalani vagy Szent Ágoston templomban, amelyeket a mi Mátyás királyunk uralkodása idején díszített freskókkal Benozzo Gozzoli, és bebarangoljuk a várost.
6. nap: San Gimignano – Monteriggioni
Távolság: 30,9 km | Emelkedés: 607 m, lejtés: 647 m
Utunk leghosszabb szakasza vár ránk, mégpedig a toszkán dombvidék szívében. A hosszú kilométereket kellemessé teszi a rendkívül változatos táj: néhány óra különbséggel fogunk sétálni szántóföldön és olajfaültetvényeken, erdős patakvölgyek mélyén és apró falvak évszázados kövezetén.
Néhány kilométer után két útvonal között választhatunk: sétálhatunk az eredeti, inkább vidéki úton, vagy rövidíthetünk egy kicsit egy újabb ékszerdoboz-városka, Colle di Val d’Elsa felé. Ha a sétálásban kitikkadunk, Graccianóban megállhatunk egy hosszabb pihenőre, és esetleg egy hamisítatlan olasz kávéra egy „bar”-ban, ám sokáig nem érdemes várakoznunk, mert Monteriggioni minden fáradtságot felejtet.
Monteriggioni egy 150 méter átmérőjű, tökéletes épségben lévő körülkerített városka, alig pár házból áll. 1214–19 között építtette Guelfo da Porcari, és azóta sem jutott eszébe senkinek sem lerombolni. (Pontosabban számos ellenségnek eszébe jutott, de a megvalósításig senki sem jutott.) Szállásunk e kis ékszerdoboz főterén lesz.
7. nap: Monteriggioni – Siena
Távolság: 20,6 km | Emelkedés: 450 m, lejtés: 351 m
Utunk első felében a természet lesz legfőbb útitársunk, majd lassan feldereng Siena képe a dombtetőn. A városba először mai negyedeken keresztül sétálunk be, majd fokozatosan merülünk el a korai reneszánsz egyik fellegvárának hangulatában.
Szállásunk egy egyszerű zarándokszállás a Szent Jeromos utcában. Miután egy kicsit felfrissültünk, az estét Siena megismerésével töltjük. Benézünk a dómba, mellette megcsodálhatjuk a sienaiak nagyravágyásának példáját, az Új Dóm 1370-ben félbeszakadt építkezését, kisétálunk az ikonikus, kagyló alaprajzú főtérre, a Campóra, és talán a városháza tornyába is fel tudunk mászni, hogy egy utolsó pillantást vessünk Toszkána talán legszebb városára és a környező dombokra.
8. Siena–Róma–Budapest
Távolság: 250 km, emelkedés: ~10.000 m, lejtés: ~10.000 m
Aki úgy dönt, hogy saját szervezésben folytatja Toszkána felfedezését vagy csatlakozik zarándoklatunk következő, Dél-Toszkánát végigjáró szakaszához is, annak ma reggel elengedjük a kezét.
A zarándoklatot befejezőkkel hajnalban indulunk vonattal: mivel Siena egy szárnyvonalon van, ezért Rómáig át kell szállnunk egyszer, majd Rómában még egyszer. Budapestre repülőgépünk Róma nagyobbik légikikötőjéből, a Fiumicino városkában található Leonardo da Vinci repülőtérről indul kora délután.
Ez akkor most mennyiben kirándulás és mennyiben turizmus?
Abban hiszünk, hogy az ember egy. Személyiségünk testi, lelki, szellemi, társas, érzelmi részeit nem lehet – de legalábbis nem érdemes – tartósan elválasztani egymástól. Az út zarándoklat: gyalogosan haladunk, egyszerű, általában egyház által működtetett szállásokon alszunk, egyszerűen élünk, a napot (fakultatív) elmélkedéssel kezdjük és zárjuk, benézünk templomokba. Ugyanakkor Itália a spirituális élményeken túl is rengeteget tud kínálni, így a helyi kulturális, épített és természeti kincsekre is nyitva tartjuk a szemünket.
A lelki és a világi dimenzió egyensúlyát mindenki magának teremti meg. Senkinek nem kötelező a reggeli vagy esti áhítatokon részt venni, templomokba betérni. Másrészt – ha erre van igénye – akár az általunk felajánlottnál hosszabban is elmélkedhet, imádságosabb lélekkel is róhatja a mérföldeket. A helyszínen igyekszünk mindenkinek az igényeit figyelembe venni, legyen az bármilyen is.
Mi a helyzet a biztosítással?
A biztosításról mindenki maga gondoskodik. Ennek két módja lehet
Utasbiztosítás
A Pannon Pilgrim partnere az Európai Utazási Biztosító, amelynél többféle utazási biztosítást is köthetünk. A biztosítás különféle egészségügyi problémák és balesetek mellett más kár esetén is tartalmazhat kártérítést (pl. poggyász ellopása stb.). A kártérítés mértéke korlátozott, ezt részletesen a biztosítási feltételek tartalmazzák, amelyet mindenképpen ajánlott alaposan átolvasni (még akkor is, ha nem túlzottan szívderítő olvasmány). Biztosítását megkötheti az alábbi képre kattintva:
Európai Egészségbiztosítási Kártya
Ez tulajdonképpen egy az egész Európai Unióra érvényes TAJ-kártya. Előnye, hogy korlátlan mértékben fedezi a sürgős esetben felmerülő orvosi költségeinket. Azt, hogy mi a sürgős, a helyi (esetünkben olasz) orvos állapítja meg. Előfordulhat, hogy – a helyi állampolgárokhoz hasonlóan – a helyszínen meg kell előlegeznünk az orvosi költséget vagy önrészt kell fizetnünk, azonban ezeket a költségeket az adott ország egészségbiztosítója később elrendezi a magyar Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (az OEP utódja). A kártya olaszországi használatáról itt olvashat bővebben.
A fent említett utasbiztosításhoz képest hátránya, hogy másra (pl. poggyászkár) nem terjed ki, ill. előfordulhat, hogy a fedezett sürgős orvosi kezelések köre is szűkebb.
Az Európai Egészségbiztosítási Kártya ingyen igényelhető a kormányablakokban vagy az interneten.
Természetesen akár mindkét biztosításfajtáról is gondoskodhatunk magunknak.
Mi lesz, ha későn derül ki, hogy mégsem tudok eljönni?
Az Ön által aláírt utazási szerződés szerint bármikor visszaléphet, és az út összegéből annyit kap vissza, amennyit a Pannon Pilgrim még nem költött el (pl. szállás lefoglalására vagy repülőjegy megvásárlására).
Ha tart attól, hogy az utolsó pillanatban kényszerül elállni az úttól, ám ennek anyagi terheit nem szívesen vállalja, köthet ún. útlemondási vagy sztornóbiztosítást. Az EUB-nél ez úgy működik, hogy az adatok megadása után a kiegészítők között bejelölheti, hogy kér-e ilyen lehetőséget is az utasbiztosításhoz.
Mennyire nehéz a terep?
A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett nem túl fárasztó túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség nem nagyon nagy (bár akadnak meredek szakaszok). Egy-két szakasz viszonylag hosszú, így viszonylag jó állóképességre van szükség.
Milyen időre számíthatunk?
Az időjárás április-májusban szinte megegyezik a magyarországival. Szeptember-októberben általában valamivel melegebb van, mint akkor itthon.
Csomagunk véglegesítését megelőzően – az indulás előtti napon – érdemes vetni egy pillantást a helyi időjárás-előrejelzésre:
Olaszország > Toscana tartomány > San Miniato
Hogyan fogunk étkezni? Mennyi ételt vigyek?
Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz „bar”-ban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent.
Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két péksüteményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el. A reggeli és az ebéd költsége benne foglaltatik az út árában.
Három este vacsorát is kapunk (ami szintén benne van az utazási csomagban), a többi este pedig egy helyi kisvendéglőben költjük el az étkezésünket, amit ki-ki maga finanszíroz. Egy-egy vacsora körülbelül 20€-ba kerül, tehát az étkezésre érdemes nagyjából 100€-t magunkkal hozni.
Mennyi ételt vigyek otthonról?
Legfeljebb néhány szendvicset az útra, bár még ez sem nélkülözhetetlen: a repülőtereken és a vasútállomásokon egyaránt vásárolhatunk ennivalót.
Milyenek lesznek a szállások?
Szállásaink változatosak: az egyszerű, emeletes ágyas zarándokszállástól a vendégházakig számos szállásformát ki fogunk próbálni. A változatosságnak az az oka, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Ezért viszont szállásokból is kisebb a választék, nagyon olcsó, nagyon egyszerű zarándokszállás kevés van.
Fontos, hogy hozzunk hálózsákot, mert a szállások egy részén nem kapunk ágyneműt.
Mennyi ruhát vigyek?
Ruhatárunk legyen változatos, és öltözködjünk rétegesen. Egy-két kilométer folyamatos gyaloglás után bemelegszik a szervezet, így még viszonylag hűvös időben is lekívánkozhat rólunk a dzseki vagy a pulóver. Ha viszont megállunk pihenni vagy étkezni, akkor egy idő után fázni kezdünk.
Mosni legfeljebb kézzel tudunk, és csak jó időben érdemes, amikor megszáradnak a ruhák. Cserébe valószínűleg kevéssé fogunk izzadni, és a sár is csak térd alatt piszkít össze (amit viszont este ki lehet öblíteni a nadrágból, mert a nadrágszár könnyen szárad).
Fontos a jó esőkabát, és az, hogy a csomagunk is száraz maradjon (vagy saját, nagy poncsószerű esőköpenyünk alatt, vagy egy hátizsákra húzható esővédő segítségével). Mi magunk sokkal könnyebben és gyorsabban száradunk meg, mint a hátizsákunkban esetleg elázott ruhánk (papírokról, fényképezőgépről nem is beszélve).
Milyen idegennyelv-tudásra van szükség?
A zarándoklatvezető nagyon jól tud olaszul, így résztvevőként semmilyenre.
Milyen legyen a cipőm?
A bakancs jó meleg és biztosan tartja a bokánkat, így erősen megfontolandó. Egy jó túrabakancs azonban nem csekély kiadás, és ha egyébként nem használjuk, akkor egy erősebb tornacipőben is nekivághatunk az útnak, bár ez esőben nem fogja szárazon tartani a lábunkat.
A túraszandál nyáron jó lehetőség lehet, tavasszal és ősszel azonban már fázhatunk benne, és – a nyáriakkal ellentétben – a tavaszi és őszi esők sem feltétlenül kellemesen hűtik a lábunkat.
Mindenképpen fontos, hogy a lábbelit ne a zarándoklaton szokja meg a lábunk, mert egy új cipő könnyen feltörheti a lábunkat a hosszú úton.
Mit vigyek még magammal?
Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, azonban itt adunk némi segítséget, illetve elolvashatja/kinyomtathatja ezt a listát is. Fontos, hogy mindent be tudjunk tenni egyetlen hátizsákba. Tapasztalt gyaloglók szerint, „ha a kezünkben is van valami, akkor már túl sok a holmink”.
Mielőtt elindulnánk, javasolt a hátizsákkal körbejárni a lakást vagy az udvart, és elképzelni, hogy mennyire lesz kényelmes mindezt kilométereken át hordoznunk.
Csomagunkat ugyan szállítják, ám a pisai repülőtértől luccai szállásunkig, és Sienától a római repülőtérig magunknak kell vinnünk. Egy zarándoklaton egyszerűségre törekszünk, ezért igyekezzünk kevés holmit hozni, akár azon az áron is, hogy nem mindennap tudunk friss, tiszta ruhát felölteni.
Hogyan fog kinézni egy napunk?
Reggel felkelünk, megreggelizünk, majd csomagunkat elhelyezzük a szállás erre kijelölt részén, ahonnan később elszállítják esti szállásunkra. Egy rövid ima vagy elmélkedés után útra kelünk.
A nap során néhány alkalommal megállunk rövidebb időkre, egyszer pedig egy-két órára, ebédelni. A megállásokat igyekszünk szép helyekre időzíteni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből. A szállást általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk, és megvacsorázunk, majd egy rövid esti elmélkedést és reflexiót követően nyugovóra térünk.
Esőben is gyaloglunk?!
Attól függ, mekkora az az eső.
Egy heves zivatarban (akár esőkabátban is) bőrig áznánk, viszont egy-két óra alatt elvonul, így inkább egy fedett helyen kivárjuk, míg újra kisüt a nap. A zápor és a zivatar mindazonáltal inkább nyári „műfaj”, ősszel ritka.
Ha kitartóbb esővel találkozunk, akkor viszont megyünk, hiszen estére el kell érnünk a szállásunkat. Vigasztalásul: az egész napos esők általában nem túl hevesek, gyakran éppen csak csöpörögnek; este pedig vár a kényelmes, meleg szállásunk, ahol bizton megszárítkozhatunk.
Mennyit fogunk látni Sienából?
Sajnos nem sokat…
Az utat úgy állítottuk össze, hogy – átlagos szabadságot és pénzügyi erőforrásokat figyelembe véve – egy bő hét alatt is maradandó élményt nyújtson, a gerince pedig a zarándoklat gyalogos része. Ennek megfelelően Sienára csak néhány óránk marad, amelyet eltölthetünk közösen, vagy ki-ki saját maga.
Zarándoklatvezető: Babos Gábor, +36 70 55 40 169
Több mint negyed évszázada cserkészkedem, így hosszasan tudok mesélni rövidebb-hosszabb kirándulásokról, túrákról, zarándoklatokról. Ráadásul eredeti végzettségem olasz szakos tanár, így természetesen jól tudok olaszul, és az országnak is nagy rajongója vagyok. Alig van olyan sarka az olasz csizmának, ahol ne fordultam volna meg az elmúlt évtizedekben.
Mindezeket figyelembe véve már nagyon várom, hogy útra keljünk a Via Francigenán, és számos festői domb és kisváros után az elmúlt kétezer év megannyi zarándokának nyomdokaiba lépve koptathassuk Róma utcáit.
Olaszosan: „ci vediamo”, találkozunk!
Szakmai partnerünk és fényképek
Associazione Camminando sulla Via Francigena
és Cristina Menghini